5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, 6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
7 Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
Róm 15,5-7.
ÖRÖKRE ELFOGADVA
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Gyermekkoromban nagyon gyakran költöztünk. Az óvodától az érettségiig tíz különböző iskolába jártam, így én voltam mindig az új lány. Közben arra vágytam, és azért imádkoztam, hogy fogadjanak be az osztálytársaim. De a szégyenlősségem miatt ez nehezen ment, legalábbis akkor így gondoltam.
Visszatekintve, ma már tudom, hogy a fő problémám nem a szégyenlősség volt, hanem hogy úgy éreztem, nem fogadnak el a többiek. Ha az elején figyeltem volna az osztálytársak barátságos közeledésére, ahelyett hogy visszahúzódok, tudhattam volna, hogy nyitottak felém. Csak meg kellett volna ragadnom az elfogadás ajándékát. Amikor sikerült ezt megtennem, jó barátokat szereztem, és nagyon nehéz volt otthagyni őket, amikor újra költözni kellett.
Ugyanígy el kell fogadnunk Istentől az ajándékot, hogy ő megváltott minket. Minden emberre érvényes, hogy "úgy szerette Isten a világot". Ő szeret, fontosak és értékesek vagyunk számára. Csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e az ajándékát.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy szeretsz, és gyengeségeink ellenére is elfogadsz minket. Köszönjük a te ajándékodat, fiadat, Jézus Krisztust. Add, hogy nyitott szívvel fogadjuk el őt és embertársainkat. Ámen.
Isten a barátunk akar lenni.
Sara Williams (Észak-Karolina, USA)
