6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." 10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." 11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Kor 9,6-15.
ELSŐ GYÜMÖLCSÖK
Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. (Péld 3,9-10)
Évekig hadakoztam a 2Kor 9 kijelölt verseivel. Nem hittem el, hogy Isten gondoskodik minden szükségemről, ezért képtelen voltam neki szánni jövedelmem első részét. Az izraelitákhoz hasonlóan nem tanultam meg bízni Istenben, hogy ő megadja, amire szükségünk van holnap, és amit ma kapunk, az elég.
A gyülekezetem költségvetési bizottságában való szolgálatom segített feloldani a bibliai ígéret miatti bizonytalanságomat. Amikor az egyik bizottsági tag felvetette gyülekezeti szinten a tized kérdését, minden kétségem felszínre tört. Az volt a véleményem, hogy elsősorban valamennyi fizetési kötelezettségünknek eleget kell tennünk, és csak azután adni mások szükségére, amennyiben marad pénzünk. Szerencsére leszavaztak, és elkülönítettük a tizedünket jótékony célokra.
Eljött az év vége, és nagy meglepetés ért! A gyülekezet eleget tett minden anyagi kötelezettségének. Mi szolgáltuk Istent, ő pedig cserébe megadta, amire szükségünk volt. Ez az élmény segített megragadni a tized valódi jelentését, hogy hagyatkozzunk rá a minden szükségünket betöltő Istenre.
Imádság: : Drága Istenünk, segíts hálásnak lenni mindazért, amit adtál, és tisztelni téged azzal is, ahogyan ajándékaidat felhasználjuk. Ámen.
Isten pénzéből mennyit tartok meg magamnak?
Charlotte S. Carter (Florida, USA)
