9 Mert ezt gondolta Jákób: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet. 10 Jákób azután ezt mondta: Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! 11 Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. 12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt.
1 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. 2 Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5 Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. 11 Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta.
1Móz 32,9-12; 33,1-11.
A DÖNTÉS
Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef 4,32)
Nem volt egyszerű megbocsátanom a volt férjemnek. Túl nagy volt a fájdalom. Három gyermekemre úgy gondoltam, mint akiket leginkább megbántott. Nagyon sok imádság és elmélkedés után, időpontot kértem egy keresztyén lelki tanácsadótól. Azt mondta: "Kérd Istent, hogy juttassa eszedbe az összes sérelmet és bántást, amit a volt férjed valaha is okozott neked." Aztán így folytatta: "A megbocsátás valójában egy döntés és nem érzelem." Bölcs szavai tettre sarkaltak. Térdeimen, lelki tanácsadóm segítségével, kértem Istent, hogy bocsássa meg szívem keménységét. Negyvenöt perccel később, miután "a megbocsátást választom" mondat elhagyta számat, végre kiszabadultam saját börtönömből.
A volt férjem évekkel később felhívott, hogy bocsánatot kérjen a nekünk okozott fájdalomért. Akkor már képes voltam őszintén kimondani, "Úgy döntöttem, hogy megbocsátok neked, a saját békességem, örömöm és a gyerekek kedvéért." A gyerekeim szintén így tettek.
Imádság: : Drága Istenünk, tölts meg bennünket szereteteddel és erőddel, hogy megbocsáthassunk egymásnak. Ámen.
A megbocsátás a teljes élethez vezető út.
Shelia Berry (Észak-Karolina, USA)
