1 Akkor ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. 4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. 5 Nóé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR megparancsolta neki.
17 Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. 20 Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. 21 Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. 22 Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. 23 Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz százötven napig áradt a földön.
1Móz 7,1-5.17-24.
A SZIVÁRVÁNY
Isten nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. (1Móz 8,1)
A lányom válása után senkitől nem kaptam vigasztalást, magányosnak és megsemmisítve éreztem magam. Nem tudtam, kivel oszthatnám meg szomorúságomat. Aztán a következő igére találtam a Bibliában: "Isten nem feledkezett meg Nóéról."
Az özönvíz története nem beszél arról, hogyan érzett Nóé, amikor a bárkában volt a családjával és azzal a sok állattal. Eső verte a bárka falát. Valószínűleg sötét volt és félelmetes odabent. Nóé talán még panaszkodott is: Meddig fog még esni? Mikor fogunk kijutni innen?
Isten nem feledkezett meg Nóéról. Az eső elállt, a szelek pedig felszárították a földet. Isten ott volt Nóéval. Amikor Nóé és családja kijöttek a bárkából, Isten jelt adott: a szivárványt, az ő jelenlétének ígéretét.
Milyen megnyugtató gondolat! Tudom, hogy Isten mindig velünk van, még a sötétség és kétségbeesés idején is. Nem sokkal később, egyik ismerősömtől kaptam néhány sort, melyben azt írta: "Isten tegnap, ma és örökre ugyanaz." Nem tudott lányom válásáról, de mintha Isten szavát küldte volna, aki nem feledkezett meg rólam. Olyan volt, mint eső után a szivárvány.
Imádság: : Istenünk, hálát adunk, hogy a sötétség és kétségbeesés idején sem feledkezel meg rólunk. Ámen.
Isten soha nem feledkezik meg rólunk.
Christa Eckert Blum (Ohio, USA)
