7 Ezt mondja az ÚR: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az ÚR megszabadította népét, Izráel maradékát!
8 Meghozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: mint nagy gyülekezet térnek vissza.
9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem.
Jer 31,7-9.
AZ OTTHON VONZÁSA
A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (Jer 31,3)
Lenyűgözve figyeltem, ahogy egy óriás lazac felküzdötte magát egy szikladarabokkal teleszórt jeges hegyi patakban, az alaszkai Ketchikanban. Ez a pompás hal épp hazafelé tartott, - ahonnan születése után elindult, - hogy letegye ikráit, és utána meghaljon. Csodáltam a rejtélyt, ahogyan a lazacokba be van programozva származási helyük illata, hőmérséklete és látványa. Kénytelenek legyőzni az akadályokat, hogy hazatérjenek.
Mérlegelve ezt, azon kezdtem gondolkodni, hogy bennem is milyen mély nyomokat hagyott az otthon látványa és hangjai. Gyerekkoromban édesanyám ölében ülve hallgattam a nagyszerű történeteket az Ószövetségből és Jézus életéről, megmentő kegyelméről. Már kisgyermekként is éreztem Isten jelenlétét az életemben.
Életem során megtapasztaltam a hit hullámvölgyeit, és most, amikor visszanézek, egy biztos előrehaladást látok az igazi otthonom felé. Egy nap, ahogy a lazac, én is elérem utam végét, és megtalálom az Isten nyugalmát, a létezésem eredetét.
Imádság: : Istenünk, segíts emlékeznünk arra, hogy az életutunk hozzád vezet, az igazi hazába. Ámen.
Ki véste bele Isten igéjét a szívünkbe?
Marilyn Smith (Missouri, USA)
