1 Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.
3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.
4 De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet!
5 Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.
6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.
7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!
8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,
9 az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.
Zsolt 116,1-9.
FÉNY AZ ÖSVÉNYEN
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)
Az ösvényt kutatva szememet a talajra meresztettem. Nem láttam mást, csak a sűrű sötétséget. Tizennégy éves voltam, táboroztunk, és eltévedtem az erdőben. Helyzetem minden perc múlásával egyre kilátástalanabb lett.
Talán meglepően hangzik: a szentjánosbogarak vezettek vissza végül a biztonságos útra. Amikor a szemem már hozzászokott az erdő teljes sötétségéhez, a szentjánosbogarak piciny fényei szikrázó fényességűnek tűntek, és ez segített az annyira keresett ösvény megtalálásában.
Gyakran érezhetjük úgy, hogy az Úrért végzett szeretetünk apró cselekedetei olyan jelentéktelenek. De ami számunkra semmiségnek tűnhet, az másnak a hazavezető utat megmutató "szentjánosbogár" lehet, segítség a régóta keresett ösvény megtalálásában. Soha nem tudhatjuk, Isten hogyan akarja használni életünket. Amikor szolgálunk, példát mutatunk és bizonyságot teszünk Krisztusról, fényt vihetünk valakinek az életébe.
Imádság: : Köszönjük, Atyánk, szereteted világosságát. Használj minket, hogy megoszthassuk világosságodat a sötétségben elveszett emberekkel. Ámen.
A szeretet cselekedetei soha sem túl kicsinyek.
Michelle LaNasa (Ohio, USA)
