1 Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak:
2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?
3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!
5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?
6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?
Jób 38,1-7.
EGY MADÁR LECKÉT ADOTT
Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. (Jób 12,7)
A vadgalamb megépítette a fészkét, és lerakta két tojását az erkélyem növénytartójába. Különleges eseménnyé vált számomra, hogy minden reggel megnézzem a fészket, történt-e valami. Hamarosan - boldogságomra - kikeltek a fiókák. Megriadtam azonban, amikor észrevettem, hogy az anyagalamb soha nem hagyja el a fészkét. Kenyérdarabokat raktam a virágtartó elé, arra gondolva, hogy nincs elég esze, hogy táplálja a kicsinyeit. Attól is féltem, hogy megfojtja őket, és elkezdtem korholni.
Hirtelen rádöbbentem, hogy én akarok egy madarat megtanítani arra, hogyan legyen madár. Amikor eltűnődtem ezen a felfedezésen, arra gondoltam, vajon milyen gyakran hittem nagyképűen, hogy tudom, hogyan kellene valaminek történnie, illetve hogyan kellene másoknak viselkedniük vagy cselekedniük.
Isten üzenetéből értettem meg: Ahogy nem tudom megmondani egy madárnak, hogyan legyen madár, úgy azt sem gondolhatom, hogy tudom, mi a legjobb valaki másnak. Ez Isten hatásköre.
Imádság: : Köszönöm Uram, hogy teremtményeiden keresztül is tanítasz minket. Ámen.
Hallgassunk Istenre minden helyzetben!
Patricia B. Sawyer (Indiana, USA)
