1Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103,1-5.
JÓ TÁRSASÁGBAN
Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! (Zsolt 100,1)
2002 nyarán egy skandináv csoporttal az USA déli államaiban utazgattam egy kis busszal. Egyszer csak valaki bekapcsolta a zenét, hálaadó és dicsőítő énekek szóltak. Ők pedig énekeltek, tapsoltak és a zene ütemére mozogtak. Fáradt voltam, és először zavart a kirobbanó energiájuk és a zaj. Amikor könnyeim először megjelentek az arcomon, azt gondoltam, a kimerültségtől van.
De miután az összes dicséretet végigsírtam, megértettem, hogy Isten beszél hozzám. Hogyan is történhetett, hogy zavart mások dicsőítése? - kérdeztem magamtól. Azután kértem az Urat, bár tudnám én is magasztalni őt úgy, mint a többiek. Kértem, vegye kezébe teljesen az életemet, ne csak egy részét. Ez a megtapasztalás azt jelezte, hogy Isten feltétel nélkül szeret, és ez a szeretet nem szűnik meg keresni engem. Olyan jel volt ez számomra, amire ott és akkor szükségem volt.
Imádság: : Urunk, köszönjük, hogy szereteted jeleivel naponta meggazdagítod az életünket. Segíts nekünk is ezeket a szeretet-jeleket továbbadni családunknak, felebarátainknak. Ámen.
A nyitott szemekkel és fülekkel járók Isten szeretetének sok csodáját látják meg.
Rebekka Steinvig (Koppenhága, Dánia)
