1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? 14 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 15 Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává.
1Kir 19,1-15.
A CSENDRE HALLGATNI
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. (Zsolt 46,11)
Manapság állandóan elönt minket valamiféle zaj. A körülöttünk lévő eszközök zúgnak, csengetnek, vagy egyéb módon vonják magukra figyelmünket. Ritkán tapasztalhatjuk meg a teljes csendet.
Amikor Isten megjelent Illés előtt, nem a tűzben vagy a földrengésben, hanem a csendességben tette azt. Minden zajtól vagy más zavaró körülménytől távol ismerte meg Istent a próféta.
Azt vettem észre, hogy nekem is szükségem van csendességben töltött időre, amikor elteszek mindent, ami pityegéssel vagy csörgéssel megzavarhat, amikor figyelhetek arra a szelíd, halk hangra, és a csendességben meghallhatom az élő Istent.
Töltsünk el most egy-két percet csendben, mielőtt imádkozunk!
Imádság: : Mennyei Atyánk, adj nekünk nyugalmat és segíts elcsendesedni és meglátni, hogy te vagy az Isten! Add, hogy félretehessünk minden zavaró körülményt, és minden érzékünkkel a te szavadra figyeljünk! Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.
Csendben és nyugalomban meghallhatjuk Isten hangját.
Peter Andrew Smith (New Brunswick, Kanada)
