11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." 25 "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Lk 15,11-32.
EGY BIZTOS ALAP
És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róm 12,2)
Mindegy volt, hogy mennyire voltunk fáradtak az előző éjszaka után, édesanyám és édesapám mindig ragaszkodtak hozzá, hogy elmenjünk a templomba vasárnap. Éppen úgy része volt ez az életünknek, mint az evés és az alvás.
Amikor főiskolára kerültem, alig vártam, hogy magam hozhassam meg a döntéseimet. Ezek egyike az volt, hogy csak akkor megyek templomba, amikor nekem megfelel. Fokozatosan kezdtem elsodródni a hitemtől, és befogadni egyre több világi dolgot, amik bőségesen akadtak a főiskolán.
Miután diplomát szereztem, folytattam világias életmódomat. Azután édesapám váratlan halálával az életem megváltozott. Otthon töltött első éjszakámon, ahogy feküdtem és próbáltam elaludni, erős késztetést éreztem, hogy imádkozzam. Ahogy elkezdtem imádkozni, megnyugodtam és elaludtam.
Most ismerem fel az értékét annak az alapnak, amelyre a szüleim az életemet építették. Amikor Istenhez fordultam, Isten várt rám. Most a hitem fontos számomra, és én is biztos alapot építek a gyermekeim számára.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy akkor is velünk vagy, amikor azt gondoljuk, hogy elég erősek vagyunk egyedül is. Ámen.
A Krisztusba vetett hit a legbiztosabb alap az életre.
Don Kamps (Iowa, USA)
