8 Ekkor így szólt Illéshez az ÚR igéje: 9 Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 10 Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! 11 Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! 12 De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. 13 Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! 14 Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. 15 Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. 16 A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.
1Kir 17,8-16.
ISTEN GONDOSKODIK
Az Úr gondoskodik. (1Móz 22,14)
Az iskolában végzett szolgálat kihívást jelent számomra. Egyik napról a másikra éljük életünket. Előfordult, hogy szinte semmilyen anyagi forrás nem állt rendelkezésünkre a folytatáshoz. Az intézmény vezetőjeként tudtam, az iskolában tanuló lányok és a tanárok is mind engem figyelnek. Kíváncsiak, hogyan reagálok erre a nehéz helyzetre. Sokat imádkoztam, és kézzel-lábbal "kapálózva" próbáltam a felszínen maradni, nehogy elsüllyedjek. Városunk önkormányzata és több keresztyén szervezet is értésemre adta, hogy nem tud segíteni.
Istenhez fordultam, és így kiáltottam: "Uram, ez a te iskolád. Te alapítottad, te hoztál ide engem is, és adtad kezembe ezt a felelősséget. Hiszem, hogy tudsz gondoskodni rólunk."
Később egy áruházban egy olyan bibliai igéket idéző poszterre bukkantam, amely arra emlékeztetett, hogy Isten gondoskodik. Ez akkora megnyugvást jelentett számomra, hogy megvettem és felakasztottam a falra, hogy mindig láthassam, valahányszor arra járok.
Isten valóban gondoskodott rólunk! Napról-napra megkaptunk minden szükséges dolgot; egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a lányoknak vacsora nélkül kellett volna lefeküdniük.
Imádság: : Köszönjük, Urunk, hogy gondot viselsz ránk. Ámen.
Amikor úgy tűnik, hogy nincs út, Isten utat tud készíteni.
Reena Reed (Nyugat-Bengal, India)
