89 URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.
90 Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll.
91 Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség.
92 Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.
93 Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.
94 Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom.
95 Arra várnak a bűnösök, hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek.
96 Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen.
97 Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.
98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.
99 Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem.
100 Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.
101 Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet.
102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra.
103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.
104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam!
108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!
109 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.
110 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.
111 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
112 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.
Zsolt 119,89-112.
FÉNY NÉLKÜL
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
Hatalmas vihar volt készülőben, sötét, kavargó felhők úsztak az égen, dörgött és villámlott, baljós, mogorva arcát mutatta az időjárás. Tehetetlenül hajlongtak a fák, és monoton, hangos koppanásokkal verni kezdte ablakomat a jégeső. Pislákolt a villany, elaludt, majd egy időre ismét kigyulladt a lámpa, végül mintha minden lehunyta volna a szemét, teljes sötétség borult a tájra. Vakon tapogatózva gyertyát keresgéltem a fiókban, de mire kezem ügyébe került, ismét fény borította be a házat.
Ilyen, fény nélküli az életünk is, ha nincs a szívünkben Jézus. Botladozva járjuk útjaink, rójuk a mindennapok perceit, keresünk valamit, de magunk sem tudjuk, mi is valójában létünk értelme. Isten nélkül vakok vagyunk, s ha olykor még egoista módon bízunk is önmagunkban, végül be kellene látnunk, hogy egyedül Jézus, aki kivezet bennünket az alagútból. A világi élet csillogásai csak talmi, hamis fények, világítanak, azonban utat egyik sem mutat nekünk. Elvakítanak, s a káprázattól még jobban elhomályosul látásunk. Keressük a Fény Forrását, hiszen ott van mindannyiunk közelében, mindössze egy karnyújtásnyira és egy hívó szóra vár!
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy Jézus keresztjének tiszta fényével bevilágítod utunkat. Ámen.
Ha lelkünkben az ő lángja világít, többé nem olthatja el a fényt semmilyen vihar.
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
