26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" 37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.
ApCsel 8,26-39.
VISSZA A KEZDETEKHEZ
Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza." (ApCsel 8,30-31)
Egy püspökszentelő istentiszteletre igyekeztem. A zsúfoltság miatt a templom közelébe a forgalomirányító rendőrök már nem engedtek be, így a városnak olyan részére kerültem, ami teljesen ismeretlen volt számomra. Az ünneplő ruhába öltözött embereket követve találtam meg a templomhoz vezető utat. Az istentisztelet utáni fogadásra egy újabb útvonalon mentünk. Végül fogalmam sem volt arról, hogy hol hagytam az autómat, így elkezdtem róni a város utcáit. Megtettem már vagy öt kilométert, de mindig ugyanarra a helyre érkeztem, és az autómat nem találtam.
Türelmetlenségemben Istenhez imádkoztam, és megnyugodtam. Kisétáltam az óvárosból, és megkerestem azt az utcát, amin keresztül megközelítettem a belvárost. Ez után rövid időn belül az autómban ülve adtam hálát, hogy hazaindulhatok.
A kiindulópontot kell megtalálnunk, ha lelkünk nem talál nyugalmat. Az Istennel való kapcsolatunkban Krisztus keresztje a kiinduló pont. Odaállhatunk elé az összekuszált, bonyolult életünkkel, bűnbánattal, szenvedéseinket is hozva, hogy megtaláljuk őt, aki szenvedett és meghalt értünk. Vele folytathatjuk örömmel utunkat.
Imádság: : Köszönöm, Istenem, hogy Krisztus keresztjénél megtalálhatlak ma is. Ámen.
Ha minden bonyolulttá válik, keressük a kiindulópontot!
Csernák István (Budapest, Magyarország)
