1 Habakuk próféta imádsága. Ének.
2 URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!
3 Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld.
4 Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje.
5 Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.
6 Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.
7 Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8 A folyamok ellen lobbant haragra az ÚR? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?
9 Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe.
10 Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai.
11 A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik.
12 Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.
13 Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.)
14 Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt.
15 A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain.
16 Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!
17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
18 De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. 19 Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre.
Hab 3,1-19.
IMA A MEGPRÓBÁLTATÁSBAN
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil 4,6-7)
Nemrég kaptuk az értesítést, hogy a férjemet, aki a nemzeti hadsereg tagja, katonai szolgálat teljesítésére Irakba vezénylik. Állandó imatéma lett ez ezután a családunkban.
Az étkezések alkalmával felváltva szoktunk imádkozni a családért. Egyik este, amikor az asztal köré telepedtünk, a négyéves Jack imádkozott. Férjemmel elmosolyodtunk, a nagyobb gyerekek pedig kuncogni kezdtek Jack imádságán: "Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy apa Irakba mehet."
Néhány nappal később egyedül voltam otthon, egy keresztyén adót hallgattam a rádióban. Az igehirdető azt mondta, hogy addig nem bízunk igazán Istenben, amíg meg nem köszönjük neki megpróbáltatásainkat. Akkor hirtelen eszembe jutott kisfiam imádsága. Ekkor értettem meg, hogy a fiam úgy imádkozott, ahogyan a Filippi levél szerint nekünk is kellene.
Ma már hálát adok Istennek az előttünk álló eseményekért, és bízok Istenben, mert tudom, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál." (Róm 8,28)
Imádság: : Drága Istenünk, segíts, hogy bízzunk benned, és úgy várjuk kezed munkáját, bármit is hoz az élet. Ámen.
Minden körülményben "vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt". (Hab 3,18)
Clarice K. Shuman (Georgia, USA)
