17 Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. 18 Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. 19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: 20 "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." 21 Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22 A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: 23 "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." 24 Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? 25 De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." 26 Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27 Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28 "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." 29 Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. 31 Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 32 Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki." 33 Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.
ApCsel 5,17-33.
HŰ TANÚBIZONYSÁG
Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt. (Mt 10,32)
1951-et írtunk, Sztálin uralkodása idején, és Észtország szovjet fennhatóság alatt állt. Az ateizmus az állami ideológia része volt, ezért nem volt veszélytelen gyakorló és hitvalló keresztyénnek lenni. Félelem töltötte el az emberek szívét a tömeges letartóztatások miatt. Sok embert ragadtak ki otthonából, és hurcoltak el Szibériába.
Ez idő tájt én nem ismertem még Krisztust személyes Megváltómként, de hívő szüleim elhívtak egy imaalkalomra, ahol több mint száz ember jött össze. Az együttlét végén a lelkész megkérdezte, van-e valaki, aki dönteni akar Krisztus követése mellett. Rövid belső tusa után elhatároztam, hogy megnyitom szívemet, és behívom Krisztust az életembe. Azon az estén sokan mások is elfogadták Krisztust. Ezt a bátor és hűséges lelkészt, Alexander Klumot később letartóztatták, és négy évet töltött a kelet-szibériai szovjet gulágon. Szabadulása után visszatért Észtországba, és további 30 évig szolgálta hűségesen az Urat, 1989-ben bekövetkezett haláláig.
Visszatekintve arra az 53 évvel ezelőtti estére, amikor Krisztussal találkoztam, hálás vagyok azokért, akik hűségesek voltak a nehéz időkben is, és másokat Krisztushoz vezettek.
Imádság: : Urunk, adj kegyelmet, hogy hűséges tanúbizonyságaid legyünk a nehéz körülményekben is. Ámen.
A hűséges tanúságtétel életeket és világot megváltoztató erő.
Olav Parnamets (Tallinn, Észtország)
