11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, 13 és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.
Zsid 12,11-15.
SZEMETESZSÁK NÉLKÜL
Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)
Az egyik reggel figyeltem, ahogy a szemétszállítók cipelték a szemeteszsákokat a begyűjtő kocsihoz. A zsákok telve voltak a heti, immár szagot árasztó szeméttel.
Isten szólt hozzám ezen a látványon keresztül. Láttam magam előtt az embereket, akik egész életükön keresztül cipelik magukkal szemeteszsákjaikat, telve életük minden szemetével, kacatjával, mint keserűség, gyűlölet, neheztelés, irigység, sértés, önsajnálat. Minden alkalommal, amikor bántás éri őket, kinyitják zsákjukat, és beledobják azt. A bűz elképesztő. Mégis, minden emberben mélyen belül, ott van a kétségbeesett vágyakozás a szabadulásra.
Nagy öröm, amikor életünk megszabadul a megbántottság érzésétől. De erős a kísértés arra, hogy újra kezdjük töltögetni zsákjainkat új dolgokkal, melyek ugyanúgy leterhelnek majd.
Ha így tennénk is, Krisztus meghívása még érvényes: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28)
Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy kiemeltél bennünket életünk minden szennyéből. Ámen.
Mit cipelek magammal, amitől Krisztus meg akar szabadítani?
Gerald McCann (Bot River, Dél-Afrika)
