9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, 10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, 12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
14 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
Mt 6,9-15.
BOCSÁSSAK MEG MAGAMNAK?
És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. (Mt 6,12)
Minden alkalommal, amikor az Úr imádságát mondom, megpróbálom magamba szívni a szavakat. Gyakran meglep, ami ilyenkor a felszínre kerül. Múlt héten a templomban nagy egyetértésben közösen mondtuk az ismerős imádságot. Amikor a "mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" részhez értünk, szemeim felpattantak, és nyeltem egy nagyot. Bocsássak meg azoknak, akik bántanak? Nem tudtam az imádság további részét elmondani. Tudtam, ki az első számú ellenségem, aki állandóan szememre hányja mulasztásaimat és vétkeimet, - én saját magam.
Éjszaka képtelen voltam aludni. Csak feküdtem az ágyamban, és azokon a nem éppen kedves szavakon és tetteken elmélkedtem, melyeket én szóltam és követtem el, némelyiket 10 évvel korábban! Miért esik olyan nehezemre megbocsátani saját magamnak? Férjem, családom és barátaim sokkal korábban készek megbocsátani, mint én saját magamnak.
Isten, aki minden földi teremtménynél sokkal többet tud rólunk, szeret bennünket, megbocsát nekünk, és arra hív, hogy lépjünk tovább. Újra és újra visszatérhetünk ehhez az igazsághoz. Megbocsátani nem egy ajánlat, hanem egy parancsolat. Ha ezt követjük, túláradó és örömteli lesz az életünk.
Imádság: : Segíts Istenünk, megbocsátani önmagunknak, és továbblépni, hogy szeretetedben nyugodhassunk. Ámen.
Amikor megbocsátunk, ajtót nyitunk az örömnek.
Karen Kirkwood (Washington, USA)
