41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42 egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."
Mk 12,41-44.
VIGASZTALÓ ÉRINTÉS
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)
Amikor apám már nem tudott vezetni, nekem adta az autóját, egy régi, de erős és megbízható kocsit. Halála után vigaszt találtam abban, hogy vezethettem ezt az öreg autót. Valahogy közelebb éreztem magam apámhoz, aki a legjobb barátom volt.
Nem sokkal a halála után gyülekezetünk egyik családja szorult helyzetbe került, az autójukat is elveszítették. Az Úr ösztönzését éreztem arra, hogy apám autóját kölcsön adjam nekik. Sok ima és belső harc után megtettem. Azon az estén fáradtan és kicsit szomorúan kezdtem esti áhítatomat. Olvasmányom a szegény özvegyasszony filléreiről szólt. Lényege az volt, hogy ez a nő áldozatot hozott, ami kedves volt Isten előtt.
Abban a percben úgy éreztem, eláraszt Isten szeretete. Magam is özvegy vagyok. Habár nem szegénységemből, hanem fölöslegemből adtam, érzelmileg mégis áldozatot hoztam. Éreztem Isten elismerését, amiért hajlandó voltam adni, amikor az nem volt könnyű. Azt éltem át, mintha Isten átölelt volna.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy elérsz minket vigasztaló szereteteddel, amikor szükségünk van a bátorításodra. Ámen.
Mikor adtunk utoljára jó szívvel?
Jacquelin Deatcher (New York, USA)
