1 Ismét tanítani kezdett Jézus a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4 és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7 Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8 A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." 9 Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" 10 Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11 Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; 12 hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." 13 Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 14 A magvető az igét veti. 15 Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 16 Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, 17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. 18 Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, 19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20 Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."
Mk 4,1-20.
A LEGNAGYOBB ELBESZÉLŐ
Jézus ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Sokat tanította őket példázatokban. (Mk 4,1-2)
Egy barátommal nemrég ellátogattunk Tennessee-be a Nemzeti Mesemondó Fesztiválra. Az Appalache-hegységben rejtőzködő kisváros évenként több ezer embert lát vendégül. A mesélők éppoly egyediek, mint a történeteik. Az érdeklődésnek egy közös szála hozott minket össze egy csoportba ugyanazzal a vággyal, hogy élvezzünk valami nagyon egyszerűt és szépet, erőteljest és megindítót, amikor valaki elmond egy történetet.
Jézus jutott eszembe, a legnagyobb elbeszélő. Eltűnődtem, hogy milyen lett volna előtte ülni és hallgatni magát a Mestert, ahogy az élet útjaira tanít. Milyen érzés lett volna szemébe nézni annak, aki a lelkem mélyére lát? Milyen lett volna hallani hangját, s érezni, hogy a szeretete betölti a szívemet?
Mindannyian arra hívattunk el, hogy elmondjuk a történetet. "Menjetek el és hirdessétek" a feltámadt Megváltót. Beszélnünk kell a mi megváltásunkért végzett áldozatáról és szeretetéről. "Menjetek el és hirdessétek" (Mk 16,15).
Imádság: : Mesterünk, segíts elmondani minden idők legnagyszerűbb történetét. Add nekünk a szavakat és a szeretetet, hogy megérinthessünk a szíveket és megváltoztassuk a világot. Ámen.
Menj, és mondd el a világnak Isten történetét!
Brenda Whitten (Tennessee, USA)
