11 Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. 12 Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. 13 És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.
Jób 2,11-13.
GYENGÉD JELENLÉT
Mindennek megszabott ideje van... Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. (Préd 3,1.7)
Egy kedves gyermekkori barátnőm elveszítette bátyját, aki öngyilkosságot követett el. Bár rövid időre, de láttam még azon a hétvégén, s beszéltem is hozzá. A következő évek során hagytam a telefonján néhány üzenetet, mígnem a száma megváltozott. Küldtem három vagy négy levelet is, otthoni hírekkel, és évente egy karácsonyi üdvözlőlapot. Mélységes volt a gyásza; nem válaszolt. Imádkoztam érte, de hagytam gyászolni mindenféle nyomásgyakorlás nélkül.
A zsidó szokás "sitting shiva"-t ír elő a gyász első hét napjára. A hagyomány azt is kéri a gyászolóktól, hogy tartózkodjanak a szükségtelen beszédtől, és hagyják, hogy az elhunyt hozzátartozói kezdeményezzék a beszélgetést. Jób történetében három barátjának érkezése erre a szokásra utal. Csöndben maradtak, mígnem ő kezdett beszélni a nyolcadik napon.
Amikor majdnem hét év telt el bátyjának halála óta, a barátnőm fölhívott. Egészen addig nem tudtam, hogy helyesen cselekszem-e. (Túl sokat írtam? Nem eleget?) De évek hallgatása után azt mondta: "Köszönöm, hogy a barátom voltál akkor is, amikor nem lehetett számítani rám."
Imádság: : Urunk, taníts, hogyan álljunk azok mellé, akik vigaszra szorulnak. Mutasd meg, mikor vigasztaljunk csönddel és mikor szavakkal. Ámen.
Jelenlétünkkel is vigasztalhatunk másokat.
Paula Geister (Michigan, USA)
