5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.
2Kor 4,5-15.
MORGÓS VÉNEMBEREK
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. (2Kor 4,7)
Elmentem a városban nemrég megnyílt keresztyén könyvesboltba. Mivel motorbiciklivel közlekedem, elég könnyen leparkoltam a zsúfolt parkolóban. Belibegve a boltba, felfedeztem az információs pultot, és egy sor fiatalembert mögötte.
Sosem keresgéltem sokáig a szavakat, így könnyed stílusban megkérdeztem: "Van valami ingyen?" A fiatal hölgy fülig érő szájjal ragyogott rám: "A mosoly ingyen van, és rengeteget tartunk belőle!" "Köszönöm" - feleltem, és felfedezőútra indultam a bolt belseje felé.
A nap hátralevő részében rámosolyogtam mindenkire, akivel találkoztam. Később, amikor elcsendesedtem az Úr előtt, rájöttem, hogy a mosolyom és vidámságom a megváltozott életem jelei. Korábban egy morgós vénembert láttak bennem mások. De mióta megismertem Krisztust, az aggodalom és a zsémbesség átadta helyét a békének és örömnek. A mosoly Isten szeretete, mely átragyog rajtunk, anélkül, hogy akár egy szót is szólnánk.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy szereteted megváltoztat bennünket, és az emberekhez való viszonyunkat is. Ámen.
Ha a szíved örömmel teli, mutatja ezt az arcod is?
Lindsay A. Eichner (Dél-Ausztrália)
