1 Abdiás látomása. Ezt mondta Edómról az én URam, az ÚR: Hírt hallottunk az ÚRtól, követet küldtek a népekhez: Keljetek föl, indítsunk háborút ellene!
2 Kicsinnyé teszlek a népek között, nagyon megvetett leszel!
3 Megcsalt téged kevély szíved, mert sziklahasadékokban laksz, magasan van lakóhelyed, és ezt mondod magadban: Ki tud ledönteni a földre?
4 Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is ledöntlek - így szól az ÚR!
5 Ha tolvajok törnek be hozzád, vagy éjszaka a rablók, mennyire tönkremész! Hiszen annyit lopnak, amennyit akarnak! Ha szüretelők lepnek el, böngésznivalót sem hagynak.
6 Mennyire átkutatják Ézsaut! Megkeresik elrejtett kincseit.
7 A határig űznek volt szövetségeseid, megcsalnak, levernek legjobb barátaid. Akik veled együtt ettek, titokban csapdát állítanak neked.
8 Azon a napon - így szól az ÚR - kipusztítom a bölcseket Edómból; nem lesz értelem Ézsau hegyén.
9 Rettegnek majd hőseid is, Témán, mert mindenkit kiirtanak öldökölve Ézsau hegyén!
10 Erőszakos voltál testvéreddel, Jákóbbal szemben, ezért szégyen borít el, és végképpen kiirtanak.
11 Te is jelen voltál akkor, amikor ellenség hurcolta el kincseit, és idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok.
12 Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain vesztüknek a napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján!
13 Ne törj be népem kapuján veszedelme napján! Ne nézd te is kárörömmel baját veszedelme napján! Ne nyúljatok kincseihez veszedelme napján!
14 Ne állj oda az útfélre azért, hogy irtsd a menekülőket, és ne ejtsd foglyul a megmaradtakat a nyomorúság napján!
15 Mert közeledik az ÚR napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél!
16 Ahogyan ti szent hegyemen ittatok, úgy iszik majd szüntelenül minden nép. Részegre isszák magukat, olyanok lesznek, mintha nem lennének.
17 De a Sion hegyén menedék lesz, szent hely lesz az, Jákób háza visszanyeri birtokát.
18 Jákób háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza meg pozdorja: meggyújtják és felégetik. Nem marad meg senki Ézsau házából! Megmondta az ÚR.
19 Birtokba veszik a déli vidéket és Ézsau hegyét, az alföldet és a filiszteusok földjét. Birtokba veszik Efraim és Samária mezejét, Benjámint és Gileádot.
20 Izráel fiainak a fogságból jövő serege birtokba veszi a kánaániak földjét Sareptáig, a fogságból jövő jeruzsálemiek, akik Szefáradban vannak, birtokba veszik a délen levő városokat.
21 Győzelmesen vonulnak föl a Sion hegyére, és ítéletet tartanak Ézsau hegye fölött. Azután az ÚR fog uralkodni.
Abdiás
A BÜSZKESÉG KELEPCÉJE
Megcsalt téged kevély szíved... Ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is ledöntlek - így szól az Úr. (Abd 3-4)
Az Ószövetség legrövidebb könyve Abdiás prófétáé. Akkor íródott, amikor a babiloniak fogságba vitték Júda népét. Isten népe szenvedett. A próféta Júda szomszédjának, Edomnak pusztulását jövendölte meg, és felelőssé tette az edomiakat azért, mert csak nézték, amint elhurcolták a júdeaiakat és Jeruzsálemet kifosztották. Azt mondta, hogy az edomiak szinte örvendeztek a történteknek, részt vettek a fosztogatásban, és segítették a leigázókat.
Abdiás egyik fontos üzenete, hogy tetteinknek következményei vannak. A 15. vers azt mondja: "Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél!" Sem nemzetek, sem egyének nem nézhetik tétlenül mások szenvedéseit, vagy nem járulhatnak hozzá következmények nélkül.
Ennek ellenére a szenvedés és az erőszak nem Isten akarata. Isten a teremtett világnak jót és békét akar. És bár sokszor az abdiási kor jelenetei elevenednek meg előttünk napjainkban, Isten ebbe a terrorizmussal és más gonosszal teli világba új reménységet és ígéreteket hoz.
Imádság: : Istenünk, őrizz meg saját büszkeségünktől. Segíts a szükségben lévőkre jóindulatoddal tekintenünk. Ámen.
Isten arra hív, hogy az igazságtalanság láttán tevékenyen fellépjünk. A semmittevés nem elfogadható.
A. L. Mitchell (Virginia, USA)
