1 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. 2 Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! 3 Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? 4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
4Móz 14,1-4.
LÉPJÜNK ELŐRE!
Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! (4Móz 14,4)
Egyszer olyan munkahelyen dolgoztam, ahol folyamatosan kihívásokkal és nehézségekkel kellett szembenéznem. Annak ellenére, hogy értékes készségekre tettem szert, és kedves emberekkel találkoztam, ezek a nehézségek komolyak voltak. Időmnek és energiámnak a folyamatos terhelése igen kimerítő volt, és a munkám miatt kevés időm maradt a családomra.
Miután évekig imádkoztam, az Úr megszabadított ettől a munkától, és egy olyan lehetőséggel ajándékozott meg, hogy családommal egy új és kevésbé stresszes környezetbe költözhettem. Mégis, hónapokon keresztül akkora kihívást jelentett számomra az új helyet megszoknom, hogy sokszor gondoltam az előző munkámra. Időnként elfelejtkeztem a régi nehézségeimről, és legfőképp azokról a siránkozásaimról, amikor az Urat kértem, hogy adjon szabadulást.
A mai ige arra emlékeztet, hogy az izraelitákhoz hasonlóan gondolkodunk. Úgy véljük, korábban jobban ment a sorunk. Még vissza is mennénk az ismert környezetbe. Ehelyett számoljunk azzal, hogy amikor az Úr meghallgatja a szabadításért könyörgő imádságunkat, hittel lépünk előre a szabadulás útján.
Imádság: unk: Istenünk, adj nekünk bátorságot, hogy felismerjük és elfogadjuk a szabadítást; adj erőt és bölcsességet, hogy leküzdjük a ránk váró kihívásokat. Ámen
Isten, aki szabadulást ad, a jövőbe is velünk jön.
Marcia Conston (Észak-Karolina, USA)
