1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.
5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
6 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam!
11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.
12 URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!
Zsolt 40,1-12.
MEGELÉGEDETTSÉG AZ ÚRBAN
Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (Fil 4,11)
Elégedetlen voltam az életemmel, és inni kezdtem. Minél többet ittam, annál elégedetlenebb lettem. Az ivás nem csak hozzáadódott a bajaimhoz, hanem fel is nagyította belső nyomorúságomat.
Elégedetlenségem növekedésével gyakran dühbe gurultam. Hibáztattam Istent, a feleségemet, főnökömet, munkatársaimat, a kutyát, sőt, még vadidegen embereket is, mindenért, ami elégedetlenséget keltett bennem. Soha nem én hibáztam, mégis mindig el voltam keseredve. Olyan mélyre kerültem, hogy azt gondoltam, sosem mászom ki belőle. Elégedetlenségem évekre száműzött Istentől. Egyszer, amikor már mindenbe belefáradtam, Isten fénye elért hozzám. Szennyesen és kimerülten egyetlen vágyam az volt, hogy elfogadjam Isten segítségét.
Azóta eltelt néhány év, ez alatt megtanultam Isten szeretetét jobban értékelni. Isten figyelő gondoskodásában tanultam alázatosnak lenni. Hálás voltam minden levegővételért, minden szívdobbanásért. De ami a legfontosabb, hogy a Mindenható karjaiban megnyugodva megtanultam elégedettnek lenni.
Imádság: : Mennyei Atyánk, köszönjük ajándékaid, kegyelmed és jóságod. Bárcsak mindig tudatában lennénk végtelen, megmentő szeretetednek! Ámen.
Akármilyen mély verembe kerülünk is, kimenekülünk belőle Isten kegyelme által.
Tim Nadeau (Új-Mexikó, USA)
