1 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" 7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." 8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" 10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. 18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. 19 Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött."
Jn 13,1-20.
JÚDÁSNAK SZOLGÁLNI?
Jézus mondja: Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. (Jn 13,14-15)
Csend tölti be a szobát, a tanítványok Jézust figyelik. Jézus leveszi a felsőruháját, és egy kendőt köt a derekára. Fog egy mosdótálat és egy kancsót, letérdel a tanítványok elé, és elkezdi mosni a lábukat.
Jézus mellett két fontos szereplője van ennek a történetnek: Péter és Júdás, akik két ellentétet személyesítenek meg. Jézus mégis mindkettőjükhöz letérdel, és egyformán szolgálja őket.
Jézussal ellentétben, mi irtózunk a gondolattól, hogy térdet hajtsunk ellenségeink előtt, azok előtt, akik ártottak nekünk. Még azoktól is igyekszünk távol tartani magunkat, akik csak egyszerűen idegesítenek minket. Akár még más gyülekezetbe is elmennénk, csakhogy elkerüljük a kellemetlen szituációkat.
Természetesen nekünk nincs erőnk ahhoz, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan azt Jézus parancsolta. Csak Istennek van hatalma arra, hogy szívünkben a gyűlöletet szeretetté változtassa. Ha bízunk Istenben, Szentlelke képessé tesz minket arra, hogy szeressünk másokat.
Imádság: : Urunk, köszönjük kegyelmedet. Egyedül te tehetsz képessé arra, hogy úgy szeressünk és szolgáljunk másokat, ahogyan te tetted. Ámen.
Isten arra hív, hogy szeressük és szolgáljuk az ellenségeinket is.
Alicia Saddock (Texas, USA)
