57 Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. 61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
Mt 27,57-61.
A SÍRNÁL VÁRAKOZVA
Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. (Mt 27,61)
Jordániai tartózkodásunk első évében az Amman melletti hegyen laktunk, a temető felett egy kis faluban. A hegyre felfelé menet számos temetést láttam. Amikor a férfiak sírt ástak a sziklás hegyoldalba, tudtam, hogy valaki meghalt. Később a család férfi tagjai belehelyezték a lepelbe burkolt testet a sírba, földet szórtak rá és néhány követ helyeztek a tetejére. A fájdalomtól gyötört arcok, a gyászos sírás minden egyes temetést, amelyet láttam, egy közös emberi tapasztalattá tett.
Ismerjük a fájdalmat, melyet egy szeretett lény halálakor érzünk. Minden húsvétkor, mi, akik hiszünk Jézusban, megsiratjuk a kétezer évvel ezelőtti keresztre feszítését. Olvassuk, hogy a magdalai Mária és a másik Mária nézték, ahogy arimátiai József eltemette Jézust a sírba és elment.
A két Mária egyedül maradt, szívük tele kétségbeeséssel. Nem voltak tudatában annak, hogy fájdalmuk átmeneti. Osztozunk fájdalmukban és szenvedésükben minden nagypénteken. Azonban tudjuk, hogy a kétségbeesés reménységgé és örömmé változott, amikor hallották Jézus vasárnapi feltámadásának hírét. Mi is örvendezünk a húsvéti történetnek, mert ugyanez a reménység és öröm a mi számunkra is elérhető.
Imádság: : Jézusunk, köszönjük, hogy szenvedésed teszi lehetővé, hogy ismerjünk téged és örüljünk neked. Ámen.
Nagypéntek fájdalma a húsvét reményének adja át a helyét.
Pat Stockett Johnston (Kalifornia, USA)
