11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, 12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." 14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." 16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." 18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.
Jn 20,11-18.
EGY ISMERŐS HANG
Így szól az Úr: ...neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)
Édesapám akkor halt meg, amikor 16 éves voltam. 33 éves koromban rádöbbentem, hogy már nem tudom felidézni a hangját. A nővérem úgy emlékezett, hogy őriz néhány hangkazettát, melyet a család évekkel korábban készített. Amikor meglátogattam őt egy karácsonyon, megkerestük a kazettát. Ahogy édesapám hangját hallgattam, először idegennek tűnt. Becsuktam a szememet, és úgy hallgattam tovább, amíg a hang elért mélyen a szívembe és azt tudtam mondani: "Ó, igen, emlékszem!" A kapcsolatot, amelyet örökre elveszettnek hittem, újra megtaláltam!
Édesapám hangjának felidézése emlékeztetett a magdalai Máriára, aki a feltámadt Jézus hangját hallotta, amikor ott állt az üres sír előtt. Csak akkor jött rá arra, hogy ki áll előtte, amikor Jézus a nevén szólította. Sírása örömre változott, amikor ráébredt, hogy nem veszítette el azt, akit szeretett.
Abban a pillanatban, amikor ráébredünk arra, hogy Isten a nevünkön szólít, olyan szeretet-közösségbe kerülünk, amelyet soha senki nem vehet el tőlünk.
Imádság: : Úr Jézus Krisztus, nyisd meg fülünket és szemünket, hogy érzékeljük jelenlétedet közöttünk. Ámen.
Nincs nagyobb öröm annál, hogy Isten a nevünkön szólít.
Beth A. Palm (Illinois, USA)
