Jézus mondja: 1 "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek."
9 "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."
Jn 15,1-11.
NEM MAGUNKTÓL
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. (Zsolt 1,3)
Azon a reggelen a friss, késő tavaszi idő ígéretesnek mutatkozott a hegyi túrázáshoz. Az Alpok lélegzetelállító látványa tárult elénk, amikor nekivágtunk nyolcórás túránknak.
Az indulás után nem sokkal kificamítottam a bokámat, ezért nem tudtam tovább menni a többiekkel. Elhatároztam, hogy megvárom őket, s majd ha visszajönnek, gondoskodnak rólam. Órákig maradtam ott egyedül.
Ez a kényszerpihenő lehetőséget adott, hogy alaposan körülnézzek. Nem messze tőlem volt egy lenyűgöző, terebélyes fa, amelynek hatalmas gyökere és vastag törzse a Zsolt 1,3-ra emlékeztetett, amelyben az áll, hogy azok, akik Isten útján járnak, olyanok, "mint a folyóvíz mellé ültetett fa".
A fához hasonlóan nekünk is táplálékra van szükségünk. Ha életünk az Isten igéjébe gyökeredzik, megerősödünk, és szabadon növekedhetünk, akkor menedéket nyújthatunk mások számára és megteremjük a hit gyümölcseit. De semmi sem történhet Isten segítsége nélkül.
Imádság: : Istenünk, életnek Ura, erőnk és reménységünk, dicsérünk téged tiszta igédért, ami táplál és megerősít minket. Ámen.
Ahogy a víz a fát, úgy táplál Istenünk minket igaz igéjével.
Giunio Censi (Lombardia, Olaszország)
