1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!
3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!
4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!
5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.
6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!
7 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom.
8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.
Zsolt 31,1-8.
TÖBBÉ NEM INGATAG
Biztossá teszed léptemet, és nem inognak bokáim. (Zsolt 18,37)
Amikor a Bahamákon voltam, sokat sétáltam a tengerparton, közben a vízbe is belegázoltam. Magam sem tudom, hányszor csúszhattam meg, amikor a homok megmozdult lábaim alatt. Az egyik pillanatban teljesen stabilnak tűnt a talaj, a másikban pedig ingataggá vált.
A tengerparti homokhoz hasonlóan a Föld sem mozdulatlan, rázkódik, forog. A talajt, amin állunk állandó mozgásban tartják a földrengések, földcsuszamlások, árvizek. Az életem is bizonytalan sokszor, változik a hangulatom, érzésem. Az idő is kicsúszik irányításom alól.
Ebben az ingatag és állandóan változó világban szükségem van a biztonságra. Bár a világ változik, a körülményeim miatt kicsúszhat lábam alól a biztos talaj, Isten, a kősziklám változatlan marad. Tudom, hogy gyermeki bizalommal tekinthetek erre az örök igazságra. E nélkül reménytelenné válna az életem. A Zsolt 31,3-ban Dávid az Úrról így beszél: "erős kősziklám és erős váram". Amikor meginogok, mindig bele tudok kapaszkodni ebbe a kősziklába. Isten az én biztos alapom, soha nem rendül meg. Ő az a kőszikla, amelyre építhetem az életem.
Imádság: : Uram, amikor az élet homokja megcsúszik lábaink alatt, te légy a biztos talaj számunkra. Amikor gondok terhelnek, légy a mi kősziklánk. Ámen.
Ha elveszítjük egyensúlyunkat, Isten a támaszunk.
Kathleen Bracher (Hessen, Németország)
