1 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103,1-5.
ÉLŐ REMÉNYSÉG
Áldjad lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)
Unokáim gyakran kérik, hogy meséljek történeteket a régi időkről, amikor annyi idős voltam, mint ők most. Szívesen teszem, ők pedig nagyon szeretik hallgatni. Fontos a múltunkról beszélni. Mivel a második világháború alatt éltem, s mivel mindössze kilenc éves voltam, mikor apám meghalt, a gyermekkorom nem volt könnyű.
Néhány hónapja a Csendes Percekben az emlékek megterhelő voltáról olvastam. Bukások és fájdalmas események emlékei egész életünkre szóló keserves terhekké válhatnak. De az is igaz, hogy az emlékek csodálatos ajándékok lehetnek, ha jól kezeljük őket. A jó emberek és a jó megtapasztalások emléke áldott.
Vannak emberek, akik állandóan a múltat emlegetik, amikor minden jobb volt, olyannyira, hogy elfelejtenek a jelenben élni. A zsoltáríró azt mondja: "Ne feledd el, mennyi jót tett veled!" Arra emlékezni, merre jártunk és mit tettünk, jó dolog. De még jobb arra nézni, mennyi mindennel áld meg Urunk naponta. Így élő reménységünk lehet a ma és a holnap felől.
Imádság: : Múltunk, jelenünk és jövőnk Ura, taníts hátunk mögé vetni a múlt rossz emlékeit, örülni a jelen áldásainak, és reménységgel nézni a holnap elé. Ámen.
Ne engedd, hogy a rossz emlékek beárnyékolják a jókat.
Laila Geitz (Akershus, Norvégia)
