20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni." 22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23 Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. 25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. 26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. 27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." 29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele." 30 Jézus megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
34 A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?" 35 Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.
Jn 12,20-36.
OSTROM
A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta (a hangot az égből), azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele." (Jn 12,29)
Emlékszem életem egy sötét szakaszára. Harcnak, ostromállapotnak neveztem. Nem volt semmi különösebben rossz, nem csináltam semmi rosszat szolgálatomban, de mégis éreztem, hogy valami nem stimmel, a hitem próbájaként éltem meg. "Ez minden, ami van" - szólt hozzám egy hang, jelezve, hogy sok minden hamis volt, amiben idáig reménykedtem. Nem ellenkeztem. Folytattam a munkám a posztomon.
Az ostromállapot egész nyáron tartott. Eljött az ősz, nyirkossá vált az idő, színesedtek a levelek, a szél nyikorgatta az útjába kerülő tárgyakat. Hazafelé tartottam, amikor a lemenő nap fénye narancs háttérbe keretezett a horizonton egy pajtát s körötte néhány fa sziluettjét. Ismét előjött a sötét kísértő: Ennyi az egész. Ez minden, ami van. Gondolatban végül azt válaszoltam, "Ha ez minden, akkor nekem elég."
Úgy éreztem, megszűnt az ostromállapot. Senki nem tudhatta, hallhatta, érzékelhette, hogy bármi történt volna, ha mondjuk, aznap éjjel mellettem ül a kocsiban. De számomra kétségtelen, hogy a kísértés órája lejárt. Amit el kellett viselnem, annak ezennel vége lett.
Imádság: : Istenünk, menedékünk és erős várunk, segíts, hogy bízzunk benned, ha sötétnek tűnnek a napok. Ámen.
Isten velünk van kétségeinkben és erős hitű napjainkban is.
Frank Raminez (Pennsylvania, USA)
