1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Zsolt 91.
BIZTOS HAZAÉRKEZÉS
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt." (Zsolt 91,14-15)
Ültem a parton, és elkápráztatott az elém táruló látvány. Egy nagy motorcsónak körözött lassan egy kicsi vitorlás körül, ami ide-oda mozgott a tó szürke vizén. A nagyobb csónak lassan táncolt a habokon, kellő távolságra maradva a kisebb csónaktól, melyben két gyermek utazott. A kis csónak megfordult, és irányt változatott a szél segítségével, miközben a nagy csónak biztonságos távolságban maradt, elég közel, hogy megmentse a fiatal csónakázókat, ha esetleg szükségessé válna. Megfontolt körözés és manőverezés után, mindkét jármű előttem kötött ki a partnál. A kicsi hajót egy mosolygó fiatal kormányozta a part felé. Ő és a húga magabiztosan ugrottak ki a füves partra, miközben a motorcsónak is kikötött mellettük. Megtanultam valami fontosat a vitorlázásról és az életről egyaránt.
Isten figyel minket, éppen úgy, ahogy a szülők figyelték gyermekeiket a másik csónakból. Közel marad hozzánk, mikor irányt változtatunk, mindig ott van, figyelve és várva, mikor kell segítenie, ha a hullámok összecsapnak a fejünk felett, vagy túlzottan fúj a szél. Ha bizalmunkat Isten jelenlétébe helyezzük, és elfogadjuk megmentő kegyelmét, akkor majd mi is mosolyogva kormányozhatjuk életünket hazafelé.
Imádság: : Atyánk, figyelj ránk, miközben életünk vizein kormányzunk. Segíts észrevennünk, hogy te velünk vagy. Ámen.
Isten figyel ránk, mint egy szerető szülő.
Betty Downs (Dél-Dakota, USA)
