Jézus mondja: 25 "És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26 Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. 27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok." 29 Mondott nekik egy példázatot is: "Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: 30 amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32 Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 34 "Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt."
Lk 21,25-36.
REMÉNYSÉG A SÖTÉTBEN
Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28)
Adventkor, a Krisztus visszajövetelére való várakozást gyakoroljuk. Néhány éve úgy döntöttem, valamiről lemondok azért, hogy Krisztusra várva jobban azonosulni tudjak a szegényekkel és a szenvedőkkel. Karácsony napjáig kerültem a drága ételeket és a desszerteket, abban a reményben, hogy így szívem nyitottabb lesz Krisztus jelenlétére. Ez egy provokatív áldozat volt, amire ismerőseim újra és újra rákérdeztek, és váratlan lehetőségeket nyújtott az aktív várakozáshoz.
Amikor szenvedés, nehézség, vagy katasztrófa jön, fel vagyunk-e rá készülve, hogy reménységben Isten elé álljunk? Egy dél-afrikai kollégám nemrég ősei tapasztalatairól mesélt, a faji megkülönböztetés kezdeti időszakából. Erőszakkal hurcoltak el családokat közösségeikből az úgynevezett anyaországba. A teherautókon a szerető szülők reményt sugárzó énekkel igyekeztek vigasztalni gyermekeiket.
Nehéz időkben az emlékezés és remény ajándéka tart minket életben, és segít szembenézni a gonosz igazságtalansággal. Isten adjon nekünk bátorságot az igazság, és béke kereséséhez, hogy várhassuk Krisztus eljövetelének teljességét.
Imádság: : Istenünk, segíts, hogy az adventi hetekben láthassuk magunk körül Krisztus szeretetének jeleit. Ámen.
Isten miben szólít lemondásra ma?
Diana Luton Blum (Tennessee, USA)
