14 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram!
15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
16 Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.
17 Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled.
18 Emeld föl a tekintetedet és nézz körül: mind összegyűltek, eljöttek hozzád. Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, mint egy menyasszony!
Ézs 49,14-18.
ELFELEJTETTEM!
Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,15-16)
Nem egyszer megtörténik a barátoknál, hogy az egyik elfelejt valamit, és azt mondja: "Ja, ötkor kellett volna találkoznunk! Bocs, úgy elfelejtettem..." stb. Néha még a szülők szájából is lehet ezt hallani: "Elfelejtettem a szülői értekezletet!" De milyen jó, hogy van valaki, aki sohasem feledkezik meg a számunkra fontos dolgokról. Annyiszor megígérte, hogy velünk lesz, hogy a tenyerébe vésett be bennünket. Ő sohasem feledkezik meg rólunk, és mindig megtartja ígéretét.
Én mindig írok egy listát; például, hogy ne felejtsek el valamit megvásárolni,... stb. Néha mindent elvégzek, ami a listán szerepel. De esténként, amikor lefekszem, úgy érzem, hogy csak elfelejtettem valamit. Elfelejtettem valakinek köszönni, valakire rámosolyogni, valakihez kedves lenni. Néha elfelejtem azt is, hogy Isten a közelemben van. Pedig neki mindenkire gondja van, hiszen szeret minket.
Imádság: : Atyánk, köszönjük, hogy tenyeredbe vésted bele nevünket, és soha nem feledkezel meg rólunk, jó pásztorként gondolsz ránk. Ámen.
A szeretet és kegyelem tenyerébe véste bele nevünket.
Nagy Emese (Kolozsvár, Románia)
