15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. 17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1Jn 2,15-17.
KIRE ÜTÖTT EZ A GYEREK?
Nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. (Jak 4,4)
Amikor baráti vagy rokonsági körünkben gyermek születik, az első dolog, ami szóba kerül, hogy "kire hasonlít a gyerek?" Néha a válasz az, hogy az édesanya, máskor pedig, hogy az édesapa családjára hasonlít a legjobban. Leggyakrabban azonban a pici mindkét család vonásait magán viseli.
Én valójában kire hasonlítok? Meg tudják állapítani rólam, hogy Isten gyermeke vagyok? Vagy inkább a világ gyermekeinek a vonásait hordozom? Vagy éppen mind a kettő felfedezhető bennem? Isten azt szeretné, ha egyre inkább Krisztushoz hasonlítanánk. Barátaink és munkatársaink tudják rólunk azt, hogy keresztyének vagyunk? Esetleg úgy is, hogy ezt a tényt soha sem közöltük velük közvetlenül, tetteinkből és szavainkból felfedezhetik mások azt, hogy valami különlegeset hordozunk magunkban? Krisztus szeretete látható a cselekedeteinkből? Vagy jól elkeveredünk a bennünket körülvevő világgal, és hitünket szigorúan csak otthonra és a vasárnapokra tartogatjuk?
Jakab jól mondja, nem lehetünk egyszerre a világ és az Isten barátai. Így ez nem működik. Ő más útra hív minket.
Imádság: : Istenem, segíts ellenállni, mikor a világ a vele való azonosulással kísért. Taníts meg minket, egyre jobban Krisztusivá lenni a mindennapi életünkben. Ámen.
Hogyan mutatom meg krisztusi vonásaimat?
Maryann Breukelman (Ontario, Kanada)
