9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak.
11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk.
12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk.
13 Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az URat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt és szólt.
14 Háttérbe szorul a törvény, távol áll az igazság, elbukik a hűség a tereken, nem érvényesülhet a becsület.
15 Oda van már a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik. Látta ezt az ÚR, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend.
16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta.
17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, védelmező sisak van a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá.
18 Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek.
19 Félni fogják az ÚR nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten, amikor eljön mint egy sebes folyam, amelyet az ÚR szele korbácsolt föl.
20 De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR.
21 Ilyen szövetségem van nekem velük - mondja az ÚR: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké - mondja az ÚR.
Ézs 59,9-21.
KELJ FEL, ÉS TÜNDÖKÖLJ!
Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. (Ézs 60,1)
Sötét kora reggel volt, és esett az eső, nem akarózott kibújnom az ágyamból. Félévi szünet volt a főiskolán, s nagyon kimerültnek éreztem magam. A közeli környezetemben három barátom halt meg a karácsony előtti két hétben. A világ másik felén pedig 11 országban a szökőár pusztította el az otthonokat, száz-ezrek életét követelve. Én itt voltam biztonságban az ágyam melegében, és nem akartam szembenézni az új nappal. Végül felvettem a köntösömet, és lementem, hogy elolvassam a postán kapott karácsonyi üdvözleteket.
Az egyik lap különösen megragadta figyelmemet. Élénk kék betűkkel így szólt az egyszerű üzenet: "Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod!" Mintha az Úr maga szólt volna hozzám. Kelj fel, és indulj, mert az Úr dicsősége ragyog rajtad, habár odakünn sivár sötét van, és a halál és a pusztulás változtatta meg gyökeresen sokak életét. A katasztrófasújtott országokba nem utazhattam el, de küldhettem reményt adó üzeneteket és anyagi segítséget. Ezután imádkoztam a túlélőkért.
Isten választott népét arra szólította fel, hogy tündököljenek a halál és a pusztulás közepette, reményt nyújtva a világnak. Ez a felszólítás ránk is áll!
Imádság: : Istenünk, adj hitet, hogy bízzunk a világot megmentő jóságodban, és adj erőt, hogy eszközeid lehessünk szándékod véghezvitelében. Ámen.
Fényt és reményt hozó isteni küldöttek lehetünk.
Christa Eckert-Blum (Ohio, USA)
