1 Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, 2 és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. 3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, 4 és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. 5 Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: "Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?" 6 Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 7 Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. 8 Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." 9 Ezt is mondta nekik: "Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. 10 Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. 11 Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, 12 akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; 13 és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek." 14 Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: "Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: 15 Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná." 16 ("Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!") 17 Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. 18 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, 19 mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, 20 de hozzátette: "Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. 21 Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 22 házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. 23 Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert."
Mk 7,1-23.
A SZÍV TISZTASÁGA
Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok. (Mk 7,20-21)
A mai ember nagy gondot fordít egészségére, ápoltságára. A tisztaság, a higiénia életünk fontos része. Szeretnénk baktériummentes, steril otthont biztosítani a családunknak; szeretnénk ápoltnak látszani. Ha megnézünk egy pár tévéreklámot, láthatjuk, hányféle módon küzdhetünk környezetünk tisztaságáért.
A tisztálkodási szerek rengeteget fejlődtek az évek során, de az az érzésem, hogy az ember nem változott. A názáreti Jézus kétezer évvel ezelőtt megbotránkoztatta a vele vitázókat, amikor valami másfajta tisztaságról beszélt.
Úgy sejtem, ha Jézus ma itt élne közöttünk, ugyanezeket a szavakat használná. Odafigyelünk-e a legfontosabbra, a szív tisztaságára? Milyen gondolatok, indulatok vannak elrejtve a szívünk mélyén? Van-e bennünk eltemetett, de fel nem oldott harag, irigység, sértettség, ami árt jellemünknek, ami fertőzi környezetünket?
Jó lenne, ha volna időnk reggelenként a lelkünket is ápolni! Olvassunk el egy zsoltárt vagy pár mondatot a Biblia más részeiből, és engedjük, hogy hasson tisztító ereje!
Imádság: : "Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!" (Zsolt 51,12) Ámen.
Isten tisztító szava legyen életünk legfontosabb része!
Pásztor Zsófia (Pomáz, Magyarország)
