1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, 3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. 4 De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5 Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. 6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 8 Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. 9 De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: 13 Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.
14 Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.
1Móz 3,1-15.
KI A FELELŐS?
Az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. (1Móz 3,13)
Manila zsúfolt utcáin igyekeztem, hogy helyet találjak egy Cubao-i buszon. Amikor végre leültem, hirtelen megjelent egy koszos, sovány kisfiú, és elkezdte törölgetni a poros cipőinket, majd pénzt kéregetve kinyújtotta a kezét. A busz hirtelen megállt egy lámpánál. Az egyik utas rohant, hogy leszálljon, de beverte a fejét a busz tetejébe. Nagyon mérges lett, de önmaga helyett a kisfiút hibáztatta, amiért az elállta az útját.
Másokat hibáztatni nem új dolog. A bűnbeesés történetében Ádám Évát hibáztatja, amiért adott neki a gyümölcsből. Éva a kígyót, amiért megkísértette. Ha megkérdezték volna, biztos, hogy a kígyó is valaki mást hibáztatott volna.
A jelenet a buszon saját viselkedésünket juttatja eszembe. Amikor valami rossz történik a saját gondatlanságunk miatt, gyakran úgy mentegetjük magunkat, hogy valaki mást hibáztatunk. Néha még Istent is, mert megengedte, hogy elbukjunk, ahelyett, hogy magunkban keresnénk az ide vezető okokat. Nem vagyunk hajlandók elismerni a felelősségünket, pedig ha megtesszük, utat nyitunk a lelki érettség felé.
Imádság: : Urunk, taníts meglátnunk, hogy rossz irányba haladunk, és segíts kiigazítani útjainkat. Ámen.
Döntéseimért és cselekedeteimért én vagyok a felelős!
Elsie Joy L. Dela Cruz (Quezon City, Fülöp-szigetek)
