1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8 Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével; 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; 10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.
Fil 1,1-11.
A SZERETET ÚTJA
A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (1Kor 13,7)
Shadow-nak, a kisegerünknek rózsaszín kiskölykei születtek. A kölykök gyorsan felnőttek, fényes, sötét szőrük lett, és önállóvá váltak. Hiába készített nekik Shadow gondosan fészket, etette, gondozta őket, a kisegerek kimerészkedtek a biztonságos fészekből az akvárium többi részébe.
Az ilyen viselkedés természetes, amikor a kicsik felnőnek. Az idén a legidősebb fiam főiskolára ment, és akárcsak Shadow a kölykeire, én sem tudok már úgy vigyázni rá, mint régen. Engednem kell, hogy kiköltözzön a nagyvilágba. De bizodalmam, reménységem lehet, és az iránta érzett szeretetem megmarad. Bízhatok abban, hogy a Szentlélek, aki vigyáz ránk, befejezi a jó munkát a fiamban, amit Isten elkezdett benne, amikor elfogadta Jézus Krisztust. (Fil 1,6) Bizalommal tekinthetek a jövőbe, amit Isten tartogat a fiam számára, és állhatatosan imádkozhatok érte. Ahogyan a fiam elhagyja a családi fészket, és az életét Krisztussal folytatja, megtanulhatom, hogy a szeretet útja mindig célba ér.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy és vigasztalsz minket, bármerre is visz az utunk. Add, hogy engedjünk Szentlelkednek, amely vezet minket és szeretteinket. Ámen.
Ha a szeretteink már nem lehetnek a közelünkben, Isten akkor is vigyáz rájuk.
Lucy M. Hobgood (Észak-Karolina, USA)
