11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." 25 "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Lk 15,11-32.
FORDULÓPONT
Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem. (Zsolt 118,5)
Nagyon féltem az orvos által javasolt kivizsgálástól. Egész életemben azt mondogattam: "Nem akarok soha beteg lenni, és feleslegessé válni" Most mindkettővel szembe kellett néznem.
Bár mindig is aktív voltam, a szolgálataim mögött egy Istentől távol lévő, önmagában bízó ember lakozott. A körülmények hirtelen felszínre hozták alkalmatlanságomat, és mély, szívből jövő vágyat éreztem az Istenben való megújulásra.
A rendelő előtt állva, képtelen voltam elindulni a patológiai osztály felé. A másik lehetőségem, ha a kijárat felé veszem az irányt, - de ez csak ideiglenes megoldást jelentett volna. A valóság, hogy most tulajdonképpen a halállal kell szembenéznem, teljesen lebénított. Kétségbeesetten kiáltottam Istenhez, és könyörülő szeretetével erőt adott a kivizsgáláshoz. Isten nem vetett meg az üres szolgálatom és büszkeségem miatt, hanem pontosan akkor sietett segítségemre, amikor szükségem volt rá.
Bár ezen a napon szembesültem egészségem megrokkanásával, Istennel mégis egy új, igazán mély kapcsolatom kezdődött el. Isten valóságos kincsesládát nyitott ki, amelyből áldások ezrei áradtak rám: megbocsátás, béke, öröm, hűség, szeretet. Mindezek valósággal jelen voltak életemben, miközben a megpróbáltatásokat kellett elszenvednem.
Imádság: : Uram, köszönjük, hogy jelen vagy az életünkben, mellettünk állsz, és ez mindenre elég nekünk. Ámen.
Isten munkálkodik bennünk, ha felismerjük: szükségünk van rá.
Heather Mumford (Nyugati-fok, Dél-Afrika)
