13 Amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."
14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.
Róm 10,13-17.
SZOLGATÁRSAK
Én (Pál) ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. (1Kor 3,6)
Vasárnapi iskolás tanítványaim hamar felnőnek. Néha évek múltán ismét találkozom valamelyikükkel. Amikor meghallottam, hogy egyikük a rákbetegség végső fázisában van, elhatároztam, hogy felkeresem. Bob - kezdtem - emlékszem, amikor először jöttél a vasárnapi iskolába. Az óra végeztével valaki megkérdezte tőletek: "Nos, mit tanultatok ma, gyerekek?" Te válaszoltál rá: "Megtanultam, hogy Krisztus meghalt értem."
"Igen, - válaszolta Bob - ma is elmondhatom ezt. Számomra Jézus Krisztus tegnap és ma, és örökké ugyanaz."
Bob temetésén eltöprengtem. Sokszor gondoltam arra, hogy abbahagyom a vasárnapi iskolai szolgálatot. Nehéz feladat, időt és energiát vesz igénybe az olvasás, elmélkedés, az anyagok összegyűjtése a szemléletes oktatáshoz. Néha olyan magányos vállalkozásnak tűnik, kevés látható eredménnyel.
Bob szavai azt bizonyították, van értelme a tanításnak, és emlékeztettek arra, hogy nem egyedül segítettem lelki fejlődését. Miután Bob kikerült a vasárnapi iskolából, nyilván mások táplálták hitét. Pál szavaira emlékeztem: "Én ültettem, Apollós öntözte..." Amikor elbátortalanodunk hitünkben, emlékezzünk arra, sokan szolgálnak velünk együtt Istennek, akikkel egy örökre szóló hitközösség köt össze bennünket.
Imádság: : Urunk, segíts emlékeznünk, hogy sokan vagyunk, akik igédet hirdetjük. Ámen.
Amikor Istenért munkálkodunk, sohasem egyedül tesszük.
Hazel Keenan Schrum (Ontario, Kanada)
