1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
2 Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
Zsolt 63,1-9.
BŐVÍZŰ FORRÁS
Víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. (Ézs 35,6-7)
Angliában ritkán szenvedünk szárazságtól, ami a világ oly sok részét sújtja. De én az ország legszárazabb vidékén lakom, és némelyik nyáron előfordul, hogy hetekig nem esik. A kertem kiszárad, növényeim elfonnyadnak, és minden esőért kiált.
Azután elérkezik a zápor. Az ég elsötétül, a hőmérséklet lecsökken, megnyílnak az egek, és az eső ömleni kezd. A növények, fák és bokrok szomjasan isszák az éltető nedűt. A talaj hálás sóhajnak tűnő mohósággal szívja fel a nedvességet, és a madarak teljes erőből zengik dalukat.
Lelki értelemben én is szenvedek néha a szárazságtól. De Jézus azt mondja: "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (Jn 4,14) Amikor nem olvasom a Bibliát, nem beszélek Istennel imádságban, vagy nem járok az istentiszteletre, kiszáradtnak és szomjasnak érzem magam. Ha azonban visszatérek Istenhez, élő vizet találok nála.
Imádság: : Mennyei Atyánk, te vagy az élő víz forrása és az élet adója. Taníts minket, hogy vegyünk éltető vizedből bőségesen, és merüljünk bele szeretetedbe. Ámen.
Isten élő vizet kínál szomjazó lelkünknek. Éljünk vele!
Carol Purves (Essex, Anglia)
