14 "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22 Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
Mt 25,14-30.
A TEHETSÉG PAZARLÁSA
Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. (Mt 25,18)
30 éves házassági évfordulónkra egy barátunktól ajándékutalványt kaptunk, hogy egy étteremben ünnepelhessünk. Eltettük egy fiókba, és elfeledkeztünk róla. Több mint hat hónappal később, amikor egy társaságot készültem meghívni egyik kedvenc helyünkre, feleségemnek eszébe jutott a dolog, és javasolta, hogy fizessek a kártyával. Az étel nagyszerű volt. Amikor a fizetésre került a sor, felfedeztük, hogy a kártya elvesztette értékének egy részét, mivel egy meghatározott időn belül nem használtuk fel. Ha tovább vártunk volna, még többet veszítettünk volna rajta.
Bár Isten mindnyájunknak ad különféle képességeket, néha kihasználatlanul félretesszük ezeket, holott az Úr szolgálatára is fordíthattuk volna. Később, amikor úgy döntünk, hogy részt akarunk venni Isten munkájában, már nem vagyunk olyan erősek, ügyesek vagy tehetségesek, mint egykor voltunk. Isten örömmel elfogadja erőfeszítéseinket; mégis, a tudás, a kegyelem és a tehetség, amellyel ő megáldott minket, jobban kiteljesedhetett volna, ha korábban használjuk. Várunk, vagy élünk azzal, amivel Isten ma megáld bennünket?
Imádság: : Istenünk, elkötelezzük magunkat országod szolgálatára. Fogadj el bennünket! Ámen.
Isten azért adott tehetséget, hogy mások szolgálatára legyünk.
Frank Ramirez (Pennsylvania, USA)
