4 Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak Jézushoz, ezt mondta nekik példázatban: 5 "Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. 6 Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7 Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" 9 Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10 Ő ezt mondta: "Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. 11 A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. 12 Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13 Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. 14 Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. 15 Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal."
Lk 8,4-15.
MADÁRETETŐ
Még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják. (Lk 11,28)
Hűvös és zord tekintetével nézett be szobámba a tél. Dérbe mártott, fagyos ujjaival csillogó jégvirágokat rajzolt az ablakra. Apró kristályszirmaik fényes gyöngyökként cikáztak a fel-felbukkanó nap erőtlen sugaraiban. A függöny áttetsző selymén át figyeltem a hólepte barázdákat a kertben és a fák méla búja szívemig hatolt.
Éhes, riadt kis cinegék ideges röpködése törte meg a téli táj terpeszkedő nyugalmát. Lármás csiripeléssel cikáztak a levegőben és apró pontszemeikkel elszórt magvak után kutattak. Hangoskodásuk rögvest alábbhagyott, amikor megtalálták az óriás fűz hólepte ágai között a madáretetőt és a belőle kikandikáló búzaszemeket. Kisvártatva jóllakottan és elégedetten röpültek útjukra, de éreztem, hogy újra és újra visszatérnek.
Jézus Krisztus nélkül mi is csak ilyen ideges, zaklatott röptű "cinegék" lehetünk. Hajszoljuk napjainkat, menekülünk az olcsó, világi örömök pusztító karmai felé. A mi "madáretetőnk" a templom, tápláló "búzaszemeink" pedig Isten szent Igéi. Nélkülük tört szárnyú, sebzett, erőtlen és céltalan "madarak" vagyunk, éhező, rongyos, hitevesztett koldusok.
Imádság: : Urunk, Jézusunk, köszönjük, hogy szavad akkor is elér hozzánk, amikor nem találunk kiutat bonyolult és rohanó életünk sodrában. Ámen.
Keressük meg a "templomi csendet" igéjének hallgatására!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
