21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" 22 Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24 Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28 Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34 Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."
Mt 18,21-35.
A MEGBOCSÁTÁS KEGYELME
Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Mt 6,14-15)
Egyszer megnehezteltem bátyámra, és egy heves veszekedés után hosszú ideig nem beszéltünk egymással. A vasárnapi istentiszteleten azonban azt mondta az Úr, hogy bocsássak meg testvéremnek. Megkeményítettem szívemet és nem engedelmeskedtem, mert úgy éreztem, a bátyám volt a hibás. Azután, Isten arra hívta fel a figyelmemet, hogy ha nem bocsátok meg másoknak, az én vétkeim sem lesznek megbocsátva. Az Úr ítélete alatt megalázkodva kértem a bátyámtól bocsánatot. Kezet fogtunk és kibékültünk.
Ez a tapasztalat azt a példázatot juttatja eszembe, amikor valakinek egy óriási tartozást engedtek el, ő viszont egynapi bérnek megfelelő tartozást is számon kért. Kegyelmet kapott, de a másikkal szemben könyörtelen volt.
Nem vagyunk olykor-olykor mi is ilyenek? Miután Isten megbocsátja minden vétkünket, hogyan tudjuk megtagadni a megbocsátás kegyelmét másoktól?
Imádság: : Drága Urunk, köszönjük, hogy megbocsátod minden vétkünket. Taníts bennünket, hogy mi is megbocsátóak tudjunk lenni másokkal szemben. Ámen.
A megbocsátásban legyen benne mások vétkének elfelejtése.
Amber Koh (Szingapúr)
