13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, 15 miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. 16 Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, 17 és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". 18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. 19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. 20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, 21 akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, 22 és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.
Ef 2,13-22.
SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS
Jézus mondta: "...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20)
Valamikor a tavasz kezdetén sétálni indultam a tengerpartra. Mindenütt boldog embereket láttam magam körül kerékpározni, futni, sétálni és játszani a napon. Én azonban nagyon lassan mozogtam, mivel ízületi gyulladásom miatt csak két bottal tudok járni. Tíz éve lettem beteg. Magamon sajnálkozva megálltam a forgatagban, és felnéztem. Egy keresztet pillantottam meg a sziklás hegyoldalra festve. Könnybe lábadt a szemem, amint álltam, és Krisztusra gondoltam.
Amint újra elindultam, egy festett szívet láttam magam előtt az ösvényen. A közepébe ez volt írva: "Én veled vagyok.". Sokat jelentettek azok a szavak. Szerepelnek egy gyermekénekben és az efézusiakhoz írott levélben is. Ráadásul azon a napon a Csendes Percek svéd kiadásában ugyanezt a mondatot idézték Máté evangéliumából (28,20). Örömömben sírtam, megértettem, hogy Isten jött közel hozzám. Később visszatértem, hogy fényképeket készítsek élményem helyszínén.
Mostanában megint arra jártam, de persze a kézzel írott szavak már eltűntek. Ki írhatta oda azokat a szavakat éppen azon a napon, amikor olyan letört voltam? Csak Isten tudja, ki volt, de ő használta azokat, hogy segítsen nekem.
Imádság: : Istenünk, köszönjünk neked hűségedet. Köszönjük, hogy sokféle módon naponta szólsz hozzánk! Ámen.
Keressük azt az utat, amelyen Isten elér minket!
Marianne Lundström (Västra Götaland, Svédország)
