36 Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. 38 Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. 39 Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." 40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" 41 Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. 42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" 43 Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" - 44 és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. 47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." 48 Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." 49 Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?" 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"
Lk 7,36-50.
BOCSÁNAT, SZERETET, BÉKE
Jézus mondta: Neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. (Lk 7,47)
Évekkel ezelőtt nagyon keserű időszakot éltem meg, mert valaki nagyon gonoszul bánt velem. Megbocsátásra való képtelenségem őt nem bántotta, annál inkább engem. Sokaknak elmeséltem, milyen kínoktól szenvedek. Egy idő után elhatároztam, hogy megbocsátok neki. Rövidesen eltűnt a keserűségem. Odáig jutottam, hogy még írtam is egy levelet, kifejezve megbocsátásomat. Habár választ sosem kaptam, a megbocsátás a szabadság érzését adta nekem.
Az Úr imája azt mondja, aszerint nyerünk bocsánatot, ahogy mi is megbocsátunk másoknak (Mt 6,12). A megbocsátás a lélek keserűségének ellenszéruma. Ha meg akarunk szabadulni ettől a nyomorúságtól, és nem akarunk újabb keserűséget az életünkbe engedni, megbocsátunk.
Imádság: : Istenünk, segíts, hogy meg tudjunk bocsátani, és töltsd meg életünket szeretettel, amint így imádkozunk: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké." Ámen.
A megbocsátás megszabadít a keserűségtől.
John Harrold (Blaenau Gwent, Wales)
