27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? 35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?
Róm 8,27-35.
MINDEN JAVUNKRA VAN
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róm 8,28)
A múlt évben tanévkezdés előtt autóbalesetet szenvedtem. Amikor megpördültünk az autóval, még aludtam és az első éber pillanatokban alig kaptam levegőt. Vegyes érzésekkel töltött el, amikor rám tették az oxigénmaszkot. Újabb éber pillanataimban toltak valahová, én teljesen mozdulatlan voltam, és nem tudtam, fel tudok-e kelni valaha. Harag támadt bennem Isten iránt. De a fenti ige is megszólalt bennem. Imádkozni kezdtem: Uram, segíts, hogy el tudjam hinni, amit ebben az igében mondtál. És a rossz érzésemet mintha elvágták volna, úgy éreztem, hogy boldog vagyok és a helyemen vagyok, mert pont az történt velem, aminek történnie kellett.
A baleset után még nyolc hétig viseltem a nyakrögzítőt, de hálás voltam, hogy tudok sétálni. A kórházból hazatérve, s papírjaimat rendezve, megakadt a szemem néhány dokumentumon. Mi maradt volna utánad, ha meghalsz - kérdeztem magamtól, - ezek a papírok és a ruhák a szekrényben? Hová tették volna a nyelvvizsga bizonyítványt, az igazolványokat és a többi írásos emlékeket? Arra jutottam, az az igazi érték, amit másokban hagyunk, amikor melléjük állunk egy nehéz helyzetben. Megértettem, hogy naponként meg kell erősödjek abban, hogy ott a helyem, azok mellett, ahová az Úr helyezett.
Imádság: : Add Urunk, hogy lássuk meg az érdemtelenül kapott kegyelmedet a megpróbáló eseményekben is. Ámen.
Isten mindig jót tesz és tervez velünk!
Morocz Veronika (Szeged, Magyarország)
