1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.
4 Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
Zsid 12,1-11.
SZERETŐ FIGYELMEZTETÉS
Mivel ő, a szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." (1Pt 1,15-16)
Az általános iskolából útban hazafelé egyszer elloptam egy szemeteskuka fedelét. Az út hátralévő részén azt játszottam, hogy láthatatlan sárkányok szájából tüzet térítek el, és a kedvenc képregényhőseimhez hasonlóan láthatatlan gazfickókkal harcolok. Hazatértemkor úgy tűnt, apámnak nincs fantáziája, mert egészen más felfogása volt a lopásról. Visszagyalogoltunk, és visszatettem a kuka fedelét a helyére.
Akkoriban nem tetszett apám hozzáállása, de ma már egyetértek vele. Világos, hogy a legjobbat akarta nekem: nem akarta, hogy tolvajjá váljak. Másképp is gondolkodhatott volna, vagy megtehette volna, hogy nem kísér vissza. Végül is csak egy szemetes-fedél volt. De ő azt akarta, hogy becsületes ember legyek.
Gondoljunk arra, hogy Mennyei Atyánk sokkal inkább gondunkat viseli. A világmindenséget teremtő Isten a szentségre akar tanítani minket, és meg szeretne szentelni bennünket. Ez néha sajnos fájdalmas folyamat. De jó hír, hogy amint elfogadjuk Isten szerető figyelmeztetéseit, ő a megigazulás békességes gyümölcsével fizet. (Zsid 12,11)
Imádság: : Istenünk, köszönjük azokat, akiket életünkben mellénk helyeztél, hogy felelősségre tanítsanak. Ámen.
Hogyan növekedek a szentségben?
Paul D. Williams (Texas, USA)
