30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. 31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." 33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, 34 és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!"
Jn 11,30-36.
KRISZTUS VELÜNK SZOMORKODIK
Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,35)
Egy hivatásos futballedző fia nemrégiben egy szörnyű tragédiában halt meg. Az edző hívő ember volt, és ma is az. Nagyon sokan imádkoztak az edzőért és családjáért, és tudták, hogy a hite átsegíti majd fia elvesztésén. Ahogyan ezért az emberért imádkoztam, eszembe jutott, amikor Jézus meglátogatott egy gyászoló családot. A reakciója emberi, ugyanakkor isteni is volt: Jézus sírt, amikor látta a fájdalmat, amit a barátai átéltek.
Ezek a szavak: "Jézus könnyekre fakadt", igen gazdag jelentéssel bírnak. Vigasztaló a tudat, hogy a Megváltónak érzékeny és megértő szíve van. Amikor a legerőtlenebbek vagyunk, Krisztus ott ül mellettünk, fogja a kezünket, és velünk együtt sír.
Milyen csodálatos, követésre méltó példa ez számunkra! Amikor egy barátunk, vagy családtagunk veszteséget él át, gyakran a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy leülünk és együtt sírunk vele. Ez az, amit Jézus tett.
Imádság: : Szerető Krisztus, érintsd meg gyermekeid szívét, és vigasztald meg őket a fájdalmas időkben. Áldunk téged, és megköszönjük, hogy meghallod imáinkat, különösen akkor, amikor kétségbe vagyunk esve. Ámen.
Krisztus velünk sír, és megvigasztal a fájdalmas időkben.
John Crow (Indiana, USA)
